Lelkes anyukaként, de teljesen amatőr rendezvényszervezőként ez már a harmadik munkagépes gyerekrendezvényem volt.
Először tavaly tavasszal gondoltam rá néhány másik anyukával beszélgetve, hogy talán nem csak a mi gyerekeinket érdeklik annyira a munkagépek, hogy időnként órákat állunk az építkezések kerítse mellett. A szavakat tettek követték és kapcsolataimat felhasználva megfűztem a Koós-Wéber Kft. ügyvezetőjét, hogy legyen a partnerem egy ilyen különleges eseményhez, az Első Darus Gyereknaphoz, és biztosítsa a rendezvény számára a helyszínt meg néhány gépet. Létrehoztam egy Facebook eseményt, és reméltem, hogy lesz néhány érdeklődő. Legnagyobb meglepetésemre néhány nap alatt több tízezer emberhez is eljutott a rendezvény híre, és az eseménynél közel négyezren jelezték, hogy érdekli őket a gyereknap. Bevallom, ezen a ponton kicsit bepánikoltam, hiszen nulla rendezvényes tapasztalattal ez rengeteg embernek tűnt, de hamar megnyugtattam magam, hiszen az érdeklődés még nem jelent garantált részvételt. Azért a biztonság kedvéért bevontam néhány szervezői tapasztalattal rendelkező szülőt is, és velük összefogva felkészültünk a szabadtéri rendezvények során minimálisan szükséges dolgokra, úgymint mobil toalettek, orvosi ügyelet, egy mini büfé és még néhány szülő, akik szükség esetén segítenek a helyszíni lebonyolításban. Arra számítottunk, hogy talán háromszáz ember eljön, legdurvább esetben ötszáz. Ehhez képest a nyitás pillanatában már olyan hosszú sor állt a bejáratnál, hogy nem láttuk a végét. Emlékszem, konkrétan sokkos állapotba kerültünk, hogy úristen, ez a sok ember mind a gépek miatt jön, és te jó ég, mit kezdünk velük!? Végül egész nap több, mint kétezer ember jött el. Elég hosszúak voltak a sorok a gépekhez, de a felnőttek és a gyerekek meglepően türelmesek voltak, talán mert igyekeztünk mindenki felé kommunikálni, hogy nem vagyunk profi rendezvényesek, csak egyszerű szülők. A legkritikusabb délelőtti időszakban egyszerre nagyjából ezerkétszáz ember tartózkodott a helyszínen. Én nagyon elfáradtam a nap végére, de közben nagyon jó érzés volt, hogy ilyen sok embert érdeklő dolgot sikerült létrehozni. Sokaktól visszahallottam, hogy nagyon jó az ötlet, csak a megvalósításon kell még finomítani.
Így elkezdtem szervezni a következő rendezvényt tavaly októberre, az Őszi Munkagépes Mulatságot immár teljesen egyedül, mert szervezkedő szülőtársaimnak nem fért bele az idejébe, hogy ezt állandó önkéntes munkaként csinálják. Nekem is csak azért, mert van egy fantasztikus férjem, aki támogatott az ötleteim megvalósításában és mikor nagyon el voltam havazva, segített a logisztikai problémák megoldásában, valamint egy másik saját vállalkozás mellett megengedhettem magamnak, hogy kvázi hobbiként, mint szerelemprojekt szervezzem. (Ezt csak azért írom le, mert sokaktól hallottam, hogy biztos milyen jól lehet ezzel keresni. Hát nem. Magasak a költségek, de mint munkagépszerető nehézgép kezelő és egy munkagépeket imádó kislány anyukája azt gondolom, megéri ezt csinálni akkor is, ha nem ebből fogok meggazdagodni.) Szóval sokat tanakodtam és beszélgettem nálam rutinosabb emberekkel, hogyan lehetne ezt jobban csinálni. Hiszen első alkalommal elnézőek voltak a vendégek, de ezt nem ehet kétszer eljátszani. Végül az lett a megoldás, hogy idősávokra osztottam a napot, és kizárólag elővételben értékesítettem a belépőjegyeket, így lehetett biztosítani, hogy ne érkezzen oda számolatlan mennyiségű ember, és időben is arányosan legyenek elosztva. Abból indultam ki, hogy az első rendezvény legtelítettebb időszakában ezerkétszáz ember volt ott egyszerre, ami egyértelműen túl sok volt, de valószínűleg hétszáz fővel már nem lesznek olyan hosszúak a sorok. Hát elég nagyot tévedtem. Azzal ugyanis nem számoltam, hogy a gyereknapon nagyon sokan nem álltak sorba a kipróbálható gépekhez, elegendő élményt nyújtott nekik, hogy közelről láthatják azokat működés közben. Ősszel viszont már mindenki úgy érkezett, hogy tudta mire számíthat, és mindenki ki is akarta próbálni, amit ki lehetett. Szóval számításaimmal ellentétben egy fikarcnyit sem lettek rövidebbek a sorok. Sokan elégedetlenek voltak emiatt, teljesen jogosan. Viszont egyértelmű volt, hogy az igény továbbra is megvan az ilyen típusú rendezvényekre, ezért az idei gyereknapra még nagyobb odafigyeléssel és egyre bővülő tapasztalatokkal készültem.
A hétszáz fős létszámot megfeleztem, és idősávonként csak háromszázötven jegyet adtam ki. Mivel ősszel mind a kétezer egyszáz jegy elkelt már napokkal a rendezvény előtt, ezért idén már kétnaposra szerveztem a gyereknapot, hogy ugyanannyi ember jöhessen be, mint ősszel egy nap alatt. Ehhez sajnos emelni kellett a jegyárakon, mert a kevesebb vendég idősávonként sajnos nem jelent kevesebb kiadást. Valószínűleg ez okozhatta azt, hogy idén nem kapkodták olyan rohamosan a belépőket (meg hát a korábbi rossz tapasztalatok a hosszú sorban állással sem segítettek), és végül a két napra közel 1800 jegy kelt el. De ezt nem bánom, mivel a szombat és vasárnap délelőtt telt házzal ment, és szerintem még így is hosszúak voltak a sorok. Sokszor odamentem a sorban állókhoz, beszélgettem velük, igyekeztem kárpótolni őket a várakozásért, de azt tapasztaltam, hogy szinte mindenkinek elfogadható volt a helyzet. Ezen először meglepődtem (mármint arra számítottam, hogy a szülők majd szidalmazni fognak, hogy miért kell sorban állni, hiszen sokba került a belépő), de a beszélgetések során kiderült, hogy:
-egyrészt működött az a koncepció, hogy a gépeket körben helyeztük el, és középre betettük a kézműves részt, így amíg a szülő várakozott a sorban, a nagyobb gyerekek hűtőmágnest festhettek és törhették a gipszet, mégis látták egymást, tehát a gyerekek számára ez nem volt holtidő,
-másrészt a legtöbben két szülővel (néhány rutinos pedig nagyszülőkkel is kiegészülve) érkeztek, ezért megoldható volt, hogy egyszerre több helyen is sorban álljanak,
-harmadrészt pedig a gyerekek relatív sok időt töltöttek a gépeken, tehát valójában nem hosszúak voltak a sorok, csak lassúak, így megérte várni az élményre.
A már említett gipsztörés egyébként nagy népszerűségnek örvendett, néhányan egészen sokat időztek ott, és a más gyerekek által otthagyott nagyobb törmeléket is apró szemcsékké, szinte porrá zúzták a kalapácsokkal 
Szóval ezt a programot mindenképpen megtartom, a következő őszi rendezvényre is készülök majd vele. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy most 125 kg gipszport használtam fel, és a hatodik emeleti lakásunkban öntögettem összesen 800 db tömböt két héten keresztül, amibe a meglepetéseket rejtettem. A gipszpor mindenfele szállt, a férjem emiatt eléggé kiakadt [hmm… talán jogosan], és közölte, hogy ha ettől a portól tönkremennek az elektronikai berendezéseink, akkor már ténylegesen kijelenthetjük, hogy kezd kissé költséges hobbivá válni ez a „rendezvényesdi”. Szerencsére még minden működik, semmiből nem kellett újat venni! Azért legközelebbre megpróbálok szerezni majd valami műhelyt )
Nagyon szerettétek még a Játékmunkagépes Játszóházat, főleg kisebb gyerekekkel. (A Játékmunkagépes Játszóház akár a Ti otthonotokban vagy kertetekben is felállítható: születésnapra, esküvőre vagy családi napra is vállalnak kitelepülést. Kérd ajánlatukat a jatekmunkagep@gmail.com címen.) És a másik kisgyerekes kedvenc és egyben idei újdonság az Építős Játék volt, amivel kapcsolatban sokan kérdeztétek, honnan szereztem! A „téglákat” a Totál-Épker Kft.-nek köszönhetem, ők árusítják ezt az anyagot (ami amúgy egy speciális járható és létrázható szigetelőanyag, amit építkezéseken használnak), és ők vágatták fel nekem tégla méretű darabokra. Várakozásaimon felül bevált, mint rendezvényes kellék, két nap erős használat, építés, lerombolás, dobálás, rugdosás és rajta ugrálás után is szinte úgy néznek ki, mint mikor megérkeztek hozzám, csak néhánynak a sarka tompult le egy kissé.
Úgy vettem észre, hogy tetszett Nektek a belépőjegy mellé adott kaparós sorsjegy is, legközelebb szintén tervezek majd ilyesmit. A főnyeremény, a darus emelkedés is bejött, az egyetlen probléma vele, hogy annyira izgalmas volt, hogy többen is szerettek volna felmenni, mint ahányan megnyerték. Sokan mondták nekem a helyszínen, hogy hajlandóak lennének külön fizetni is az élményért, de ez ellene megy az elveimnek, nem szeretném, ha a munkagépes programokért külön kellene fizetni még a belépőn felül. Illetve ha mindenki felmehet, akkor a főnyeremény már nem is főnyeremény, ezért amennyire a lehetőségeim engedik, őszre szeretném ezt is egy állandó programnak beépíteni, és majd valami más főnyereményt fogok kitalálni.
Eszméletlen szerencsénk volt az időjárással (is), kis túlzással a rendezvény előtt és után is esős és hideg idő volt, de a gyereknapi hétvégén szikrázó napsütés és nyári meleg! Szerintem amúgy ez azért volt, mert vettem 100 db esernyőt arra az esetre, ha a sorban állókat védeni kellett volna az esőtől. Ettől biztos megijedtek a felhők! 
De nem baj, árnyékolásra is kiválóan használhatóak voltak, és a következő rendezvényen is bevetjük majd őket, hátha akkor is meghekkelhetjük az időjárást és szép időnk lesz!
Legfőbb szakmai partnerem továbbra is a Koós-Wéber Kft, a helyszínt és a kipróbálható gépek közül a darukat idén is tőlük kaptam: egy 35 tonnás autódarut irányíthattak a gyerekek, egy 4 tonna teherbírású minidarut is kezelhettek, és egy 45 tonnás daru állt bent a műhelyben, ami alá be lehetett menni a szerelőaknába, hogy alulról is megcsodálhassátok. (Kis kitérő: ismeritek a Zebulon, az autóradu című mesekönyvet? Mechler Anna fantasztikus Kerék Mesék sorozatának egyik része, amelynek főszereplőjét, Zebulont, erről a daruról mintázta. Nem véletlen tehát, hogy Zebulon zöld színű lett 
Mechler Anna a Koós-Wéber Kft. ügyvezetőjét kérte fel szakmai lektorálásra, így minden szakkifejezés és információ, ami ebben a mesekönyvben szerepel, az garantáltan helyes! Pl. a daruknak nincsen kampója, hanem horognak hívják, amire ráakasztják az emelendő terhet. Az írónő minden könyve komoly háttérmunkával és utánajárással készült, ezért jó szívvel javaslom minden munkagép imádó gyerek szüleinek, hogy ezekkel a könyvekkel ismertessék meg gyerekeikkel a gépeket!) A nyereményjáték főnyereményeként pedig egy 100 tonnás daruval emelték fel a kosárban a nyerteseket 45 méter magasra. Látható volt még többek között egy 250 tonna teherbírású autódaru is, valamint egy önrakodó tehergépkocsi is kiállításra került a bejárat közelében, amely különlegességként a cég szervizautóját emelte a levegőbe. Rendkívül hálás vagyok a cégnek, hogy tavaly felkaroltak és vállalkoztak arra, amire talán nem sok vállakozás, hogy a véges és egyébként is leterhelt kapacitásukból még áldozzanak a gyerekek örömére. Támogatóim lettek ebben a jó ügyben, hogy közelebb hozzuk a gyerekekhez a munkagépek lenyűgöző világát, és bepillantást nyújtsunk az építőipar mindennapjaiba!
Kiemelt köszönet jár a Tranz-Org Kft.-nek, amiért rendelkezésünkre bocsátották targoncájukat, így a gyerekek kipróbálhatták, milyen egy személyautót megemelni egy ilyen ipari méretű géppel. Nagyon hálás vagyok még a Doktor Aszfalt Kft.-nek is, hiszen ők voltak, akiktől az úthengert kaptuk a gyereknapra. Amennyire én láttam, ez volt a leglátványosabb produkció, mivel nem csak vezetni lehetett, hanem műanyag palackokat is szét lehetett lapítani vele. Egy ilyen gépet az őszi rendezvényre is szeretnék megszerezni, ráadásul arra gondoltam, össze lehetne fésülni egy jótékonysági akcióval, ugyanis ha a palackokról leszedjük a kupakokat, azokat valamilyen alapítványnak vagy szervezetnek felajánlhatnánk.
Köszönöm a helyszíni segítőimnek és a gépkezelőknek, hogy két napon át kitartottak, és végig türelemmel és odafigyeléssel foglalkoztak a rájuk bízott gyerekekkel!
És természetesen köszönöm az AUTOMI Elektromos Kisautó Kölcsönzőnek, hogy teljes flottájukkal kint voltak a rendezvényen, és szuper járműveikkel színesítették a programot! Őket is hívhatjátok családi bulikra, szerintem minden gyerek élvezné, ha a szülinapi zsúrján ilyen autókkal közlekedhetne! 🙂
Végül, de nem utolsósorban köszönöm azoknak a remek kézműves vállalkozóknak a jelenlétét is, akik csodálatos és egyedi munkagépes termékeikkel hozzájárultak, hogy a rendezvény megőrizhesse a munkagép vonalat a vásárban is! Őket itt találjátok:
ChocoFacture
HobbyKreativ.hu
Telefonszámos Callkötő
Kövecske – Ajándékozz maradandót!
KocKaland
Jupcycle – Julia’s Upcycle Room
Okoslégy
ApolKanalak
Mom & Beauty
Kriszta Műhelye
under5
Nanetto Design
Az Őszi Munkagépes Mulatság dátumát már ki is tűztük, szeptember 28-án, szombaton kerül megrendezésre. Ez most ismét egy egynapos buli lesz, mivel az idei gyereknap szervezése során szembesültem azzal a nem elhanyagolható, iparág-specifikus problémával, hogy két napra sokkal nehezebb gépeket szerezni, mint egyre. (Az építőipar jelenlegi túlterheltsége nem teszi lehetővé, hogy egy egész hétvégére nélkülözzenek gépeket és gépkezelőket egyaránt.) Mivel nem szeretnék Nektek csalódást okozni azzal, hogy kevés munkagépet vonultatok fel, így inkább az egynapos rendezvény mellett döntöttem, hogy jó szívvel garanciát vállalhassak a gépek mennyiségére és minőségére. Szeretnék még több kipróbálható gépet, hogy a mostaninál is jobban lecsökkenjen a sorban állás ideje, és folyamatosan töröm a fejem, hogy milyen új programot tudok még megvalósítani, ami a munkagépekhez és az építőiparhoz köthető, és persze gyerekbarát is. Hamarosan felkerülnek a honlapra a friss infók, és amint biztos leszek benne, hogy lesz elegendő gépem, a jegyárusítás is elindul majd: www.oszimunkagepesmulatsag.hu
Köszönöm hogy velem voltatok gyereknapon, és örömmel várok minden visszajelzést és építő jellegű kritikát az info@munkagepescsaladinapok.hu címre!
Brigitta
